Hajdú-Bihar – Nemcsak a vezetőségben történt jelentős változás, hanem a vízkezelésben és a szemléletben is. Interjú Márkus Gáborral, a Hajdú-Bihar Megyei Horgászszervezetek Szövetsége elnökével.

A Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) mindig is büszke volt arra, hogy az ország egyik, ha nem a legnagyobb civilszervezete. Tavaly már a 400 ezret is meghaladta a taglétszáma, ebből a megye több mint 14 ezerrel veszi ki részét. A 60 hajdú-bihari egyesület tevékenységét koordináló megyei szövetség számára ez az év nagyon sok újdonságot hozott, többek között új elnököt kellett választani, mert elődje, az országosan is jól ismert dr. Veres Ferenc április 5-én, 74 éves korában elhunyt. A május 19-ei küldött-közgyűlésen három jelölt közül Márkus Gábort választották meg utódjának. Vele beszélgetünk a Napló szerkesztőségében.

Nehéz örökséget kellett átvennie, hiszen dr. Veres Ferenc nemcsak köztiszteletben álló személyiség, egy időben Balmazújváros polgármestere is volt, hanem a megye horgásztársadalmának országosan is legismertebb képviselője.

Márkus Gábor: Valóban több évtizeden keresztül a megyei szövetség ügyvezető elnökeként nagy tekintélyt vívott ki magának a Mohoszban is. Tavaly jelentős változás történt a tisztségviselői posztokon, az intéző bizottság 70 százaléka kicserélődött, az országos választmányba új tagok kerültek, és a korábban halászati felügyelőként dolgozó Cserepes Norbert Ernő vette át Feri bátyám – én csak így hívtam – helyét, melyre a májusi választáson nekem szavaztak bizalmat.

Érdemes tisztázni, mi a különbség az ügyvezető elnök és az elnök tevékenységi köre között.

Márkus Gábor: A legfőbb eltérés, hogy az ügyvezető, az irodavezetőhöz és a kommunikációért felelős munkatárshoz hasonlóan főállásban dolgozik, végzi a napi teendőket, míg az elnök ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi megbízatásként képviseli a különböző szinteken a tagság érdekeit. Itt jegyezném meg, hogy engem nem mint Márkus Gábort választottak meg a küldöttek, hanem a Püspökladányi Sporthorgász Egyesület képviselőjeként. Amennyiben a mi tagságunk nem engem küldött volna jelöltként, akkor most valamelyik ladányi tagtársam lenne a megyei szövetség elnöke.

Elődjéről, dr. Veres Ferencről sok mindent ismertünk, önről mit kell tudni?

Márkus Gábor: Korábban a MÁV-nál érdekvédelmi munkát végeztem, így a szövetségben is ezt tartom a legfőbb feladatomnak, egy személyben képviselni a tagság érdekeit. Tizenkettedik éve vagyok az egyesületünk elnöke, 2010-től önkormányzati képviselőként és jelenleg Püspökladány társadalmi alpolgármestereként tevékenykedem.

A szövetségtől korábban kapott információ szerint idén örvendetesen tovább nőtt a taglétszám, ami azt bizonyítja, egyre népszerűbb a horgászat megyénkben is.

Márkus Gábor: Ezt minden szinten tapasztaljuk, tavaly országosan mintegy 70 ezerrel többen váltottak engedélyt, a mi egyesületünkben pedig ebben az évben már ötven új jelentkezőt vettünk fel, igaz ebből csak 25-30, aki most tett vizsgát, a többiek visszatérők.

Talán nem árt kitérni arra, hogyan válhat valaki horgásszá, hiszen lehetnek, akik azt hiszik, csak be kell fizetni a pénzt, és már mehetnek is áztatni a zsinórt.

Márkus Gábor: A tagfelvétel alapja a sikeres horgászvizsga, amelyen számot kell adni a legfontosabb tudnivalókból, s ehhez megvannak a segédanyagok, azokból fel lehet rá készülni. Minden hónap első hétfőjére esik a vizsgáztatás Debrecenben a Blaháné utcai irodánkban, és kérésre kimegyünk az egyesületekhez is. Az igények növekedéséhez igazodva azonban változtattunk az eddigi gyakorlaton, és amennyiben valaki előre jelzi nekünk a vizsgázási szándékát, akkor hivatali időben erre bármikor sor kerülhet az irodában. Ez is annak az új koncepciónak a része, amit a működésünkben be akarunk vezetni, hogy még jobban szolgáljuk a tagság érdekeit. A sikeres vizsga után ki lehet váltani az állami horgászjegyet, melynek az ára egységesen 2 ezer forint, ugyanennyi a szövetségi hozzájárulás, de a 70 éven felülieknek, az ifjúsági korosztályúaknak, a nőknek és az igazoltan fogyatékkal élőknek csak ezer. A fogási napló 200 forintba kerül, és kell még fizetni egyesületi hozzájárulást, ami jelenleg eltérő összegű lehet, de tervben van az országosan egységes tarifa bevezetése.

Ismerve a régebbi, gyakorlatot, most már sok újdonsággal találkozhat az, aki több év kihagyás után szeretné újra kiváltani az engedélyét.

Márkus Gábor: Lassan három éve, hogy teljesen megújult a vezetőség a Mohoszban, és ezzel együtt sok minden megváltozott. Így például bevezette több hatósággal és szervezettel összefogva a SZÁK-programot, azaz a hasonló nevű honlapon kell beregisztrálnia magát minden állami horgászjegyet váltónak. Egy ellenőrzésnél ez alapján azonosítják be az illetőt. Idei újdonságnak számít, hogy már nem elegendő a fogási naplót vezetni, majd év végén összesíteni, mert az évi eredményt elektromosan is be kell jegyezni vízterületekre lebontva a beregisztrált állami jegy számával belépve a programba. Ugyancsak eltérő a régi gyakorlattól, s ez a régi beidegződés miatt ma még folyamatos problémaként jelentkezik, hogy a vízpartra kiérve azonnal be kell jelölni a fogási naplóba a horgászat tényét az adott terület megnevezésével. Aki az előző évi fogási naplóját nem adja le, annak a következő évben 2 ezer forinttal többet kell érte fizetnie, igaz ebben az esetben a SZÁK-programba nem kell beírnia az éves fogási eredményeit. Ennek a részleteiről egyébként a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Nébih egy kézikönyvet is kiadott, amit meg lehet találni az interneten.

Visszatérve a megyei szövetség idén megváltozott feladataira, a legszembetűnőbb, hogy csak folyóvizek maradtak a kezelésében, ráadásul a Keleti-főcsatorna teljes hosszában. Ez komoly kihívást jelent.

Márkus Gábor: Miután a Fancsikai tavak elégtelen vízutánpótlása miatt ott megszűnt a horgászat, a Látóképi tározót pedig a Mohosz alhaszonbérletbe a Ponty Centrum SE-nek adta, nekünk a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna, a Hortobágy-Berettyó, valamint a Kadarcs-Karácsonyfoki csatorna maradt a kezelésünkben. Az országos szövetség törekvésének megfelelően, hogy a lejárt bérletű természetes vizek a Mohosz kezelésébe kerüljenek vissza, ahonnan hasznosításra megkaphatják a megyei szövetségek vagy egy egyesület, újabb vizek kezelői lettünk. Júliustól az Árkus és Bágy-Szandalik csatornán is lehet horgászni a Nyugati-főcsatornára érvényes területi engedéllyel, de az csak idén lesz így, és új engedély megváltásával a Kösely-, az Alsó-Kadarcs-, valamint a K-VI öntöző, a K-VIII és K-VIII-II öntöző csatornákon. Az ezekre a területekre korábban kiváltott jegyek árát az előző tulajdonos visszaadja, a második félévben csak a mi általunk kiadott engedélyek érvényesek. Természetesen a halőrzés is a mi gondunk ettől kezdve, ami további teendőket ró ránk, pedig nem kis feladat a 98 kilométer hosszú Keleti-főcsatorna halállományának a védelme sem. Ehhez szerencsére minden segítséget megkapunk a megyei rendőr-főkapitányságtól és az érintett települések kapitányságaitól, emellett már szolgálatba állt az úgynevezett „halkommandó”, amely az ország bármely vizén végezhet ellenőrzést.

Egy, a Keleti-főcsatorna teljes hosszát érintő összehangolt ellenőrzésről lapunk is beszámolt, milyen időközönként lehet hasonlóra számítani?

Márkus Gábor: Rendszeresen, mert a halőrzésnek is köszönhető a taglétszám gyarapodása, ugyanis többen rájöttek, már nem ússzák meg az engedély nélküli horgászatot, így kiváltják. Ami a halvédelmét illeti, a szövetség négy főállású halőrt alkalmaz, és keresünk embereket a Keleti-főcsatornához, illetve a nemrég megkapott vizekhez közeli nagyobb településekről is. Ezt azonban elő kell készíteni, meg kell hozzá találni a megfelelő alanyokat, úgyhogy egyelőre inkább a rendőrséggel, polgárőrséggel összehangolt átfogó ellenőrzések dominálnak majd. Az viszont nagy eredmény, hogy kevés önerővel, pályázati pénzből fel tudtuk szerelni a halőreinket éjjel látó készülékkel, vadkamerával, kommunikációs eszközökkel, valamint egyenruhával, az utóbbi ráadásul száz százalékosan támogatott volt.

A támogatásnál maradva, manapság mindenki igyekszek EU-s és hazai forrásokat is találni különböző fejlesztésekhez, márpedig a horgászat kapcsolódhat a turizmushoz. A szövetség terveiben szerepel ilyen elképzelés?

Márkus Gábor: Valóban, a horgászturizmus fellendülőben van, ezért mi is keressük a lehetőséget az infrastrukturális fejlesztésre, de ilyen jellegű pályázati kiírás eddig még nem jelent meg. Egyébként az egyesületek, így például a miénk is Püspökladányban, a helyi vendéglátókkal, szállásadókkal összefogva célozzák meg az utazó horgászokat. Ebben még nagyon sok lehetőség rejlik, amit szövetségi szinten is ki akarunk majd használni.

A már megvalósult fejlesztésről se feledkezzünk meg, hiszen a Keletinél nemrégen átadott versenypályát ilyen célból is hoztuk létre, ahol kulturált környezetben, időről időre halasított helyen lehet horgászni. Bár most még nem kecsegtetőek az ottani versenyeredmények, de idővel beállhat a hely, ha sikerül ott tartani a halakat, amit egy folyóvíznél nem könnyű elérni.

Tapasztalatból tudom, a horgászokat leginkább a halasítás érdekli, az eredménytelenséget, sokszor annak hiányára vezetik vissza, de a szövetségnél idén ebben is történt előre lépés.

Márkus Gábor: Minden általunk kezelt vízbe igyekszünk halasítani, de a korábbi gyakorlattól eltérően, nem évente két-három alkalommal, hanem szinte minden hónapban, ezzel is igazodva a folyóvizekhez. Ráadásul a Mohosz célként tűzte ki, hogy néhány éven belül mindenütt a jelenlegihez képest 30 százalékkal több halat kell kihelyezni a vizekbe.

Mivel nekünk leginkább a tagdíjból, a területi engedélyek árából és az egységes 2 ezer forintos szövetségi hozzájárulásból ránk eső 1350, illetve a kedvezményes 650 forintokból származik a bevételünk részben a taglétszámot kell növelnünk részben az árakat, de akkor jobb szolgáltatást kell nyújtanunk.

Emellett a gazdálkodásunkban a kiadások racionalizálásra törekszünk. A tavalyi zárszámadás egyébként 5 millió 549 ezer forint nyereséggel zárult, és időarányosan idén is jól állunk, ráadásul az előző esztendőben júliusban ugrott meg a létszám, így várhatóan most is tovább javul az eredményünk, amivel mindenki csak jól jár.

A Szövetség tavalyi zárszámadásának főbb számai

Összes bevétel:

59 millió 416 ezer forint

Tagdíjból: 18 millió 236 ezer,

Területi jegyekből: 29 millió 862 ezer,

Jutalékból: 5 millió 474 ezer,

Horgászvizsgadíjból: 3 millió 118 ezer forint.

Összes kiadás:

53 millió 867 ezer forint

Halasításra: 10 millió 686 ezer,

Bérköltség, jutalomra: 18 millió 28 ezer,

Személyi jellegű kifizetésekre:

4 millió 484 ezer,

Bérköltséggel összefüggő költségre: 4 millió 833 ezer,

Horgász vizsgadíj a kormányhivatalnak: 3 millió 141 ezer forint.

– Égerházi Péter –

Forrás:HAON –  NAPLÓ

HOGY IS VAN EZ !!!????