Kedves Krakkó Tamás!

Olvastam az szegedi OHCSB-ről írt értékelésedet. Előre bocsátom, nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a pálya széléről kiabálok, mondom az okosságot, mert ez nem így van. Nem értek a versenyhorgászathoz, csak a tapasztalataimat szeretném elmondani, mivel a vasárnapi fordulón részt vettem, mint drukker. Az egyesületünk egyik tagjának, Sorosi Petinek szurkoltam és kíváncsi voltam arra, hogy az a gyerek, aki kb. másfél hónapja fogott először rakós botot a kezébe, hogyan teljesít. Szerintem jól.

Írásodban nagyra értékeltem, hogy képes vagy önkritikát gyakorolni a csapat nevében. Onnan gondolom, mivel, hogy Te vagy a csapatvezető. De vajon ezt így érzik a csapat tagjai is? Lehet, hogy lesújtó véleményeddel elvetted azoknak a versenyzőknek a kedvét a versenyhorgászattól, akik szabadidejüket arra áldozták, hogy fáradságot és anyagi javakat nem kímélve képviseljék megyénket? Akik olvaták írásodat, azt sem tudják, hogy ezeket az embereket hogy hívják, melyik egyesületből valók. Kik a vezetők, ki az az ember, aki egyszerre képes több versenyzőt ellátni jó tanácsokkal, lelket önteni beléjük, ha kudarc éri őket. Az edzőre gondolok, Kerekes Zoltánra. Csak egy köszönöm hiányzott tőled, mint kapitánytól. De vonatkozik ez a többi segítőre is, akik a háttérben voltak és segítették a versenyzőket.

Biztos, hogy jó gondolat volt hobbypecásokká degradálni versenyzőidet. Gondolod, hogy az a versenyző aki edzésnapon leiskolázta a többieket az egyik rajthelyen és ugyanott a vasárnapi fordulón tizennyolcadik helyet ért el, az három nap alatt elfelejtett horgászni? Nem valami más probléma volt ezen a versenyen. Azt írod, hogy a többi versenyző felismerte, hogy taktikát kell váltani, ezt a Hadú-Bihari csapat miért nem ismerte fel?

Azt írod, hogy a megyei vagy regionális szintű versenyzés egyáltalán nem elegendő az országos szintű megmérettetéshez. Ha ez igaz, akkor miért kell ezt erőltetni? Akkor az e célra fordított költséget máshová kell átcsoportosítani. Mi kell ahhoz, hogy országos szintű versenyzőkké váljanak ezek az emberek? Több pénz, több munka, nagyobb lelkesedés, jobb szakemberek, több helyi szintű csapat vagy egyéni verseny? Mi az ami szükséges ehhez? Ezekre a kérdésekre kellene megtalálni a válaszokat és nem egyszerűen elintézni egy lesújtó igazságtalan véleménnyel, mert én a vasárnapi fordulón azt láttam, hogy meg van ezekben a versenyzőkben a tenni és nyerni akarás, csak jól kell őket irányítani.

Mindenesetre bízom abban, hogy megyénk a jövőben is részt fog venni a bajnokságon mégha  ilyen "hobbypecásokkal" is. Nem tudom neked ki köszönte meg azt a sok munkát, amit a csapatért tettél, én mint magánember köszönöm.

Baráti üdvözlettel:

         Takács Lajos