Versenyekkel sűrűn szőtt nyár áll mögöttem. A sok megmérettetés alatt rengeteget tanultam, illetve fejlődtem. Minden a Megyei Szövetség által rendezett Hajdú-Bihari Ifjúsági Horgászviadalon kezdődött. Mint azt már sokan tudják, ez a verseny 4 szakágból (célba dobás, azaz casting, szerelék-összeállítás, elméleti rész, és természetesen horgászat) áll, így válogatja meg megyénk legjobbjait. Én itt a második helyen végeztem, ezáltal bejutottam az országos döntőbe, ahol már Magyarország legjobbjaival néztem szembe. Az ottani eredményeimről lentebb még írok.

A következő megmérettetés a Kenderes mellett fekvő, Nagykunsági-főcsatornán lett megrendezve. Ha valaki ismeri a vizet, tudja, hogy versenykörülmények között nem a nagy halbőségéről híres. Mivel ez volt az első egyéni országos bajnokságom, nem tudhattam mire számíthatok. Egy nagyon erős és tapasztalt mezőny versenyzett a szakadó esőben, illetve később a 30 °C feletti hőségben. Az eredmények mutatják, kinek hogyan sikerült megfejteni a vizet. A 6 versenynap és több edzésnap alatt megtanultam, hogy még van hova fejlődnöm, viszont ez nekem hatalmas inspiráció.

A Szeged melletti Maty-éri evezőspályán megrendezett TCSOB volt a következő, mely egy fénypont a nyaramban. A csapatunk már csütörtök reggel megérkezett a vízpartra és megkezdtük a megfelelő módszer keresését. Ezt a pénteki kötelező edzésnapon is folytattuk, melyből több verzió is született. A még nem teljesen feletetett pályán két halfaj biztosított járható utat számunkra, ezek a nagy mennyiségben jelen lévő kisebb kárászok, illetve a pontyok voltak. A csapat az apróhalazás mellett döntött, mivel azt biztosabbnak találtuk. Az első versenynapon közel 450 darab kárászt, illetve egy pontyot fogtam, ami a szektor 11. helyére volt elég, de rájöttünk valamire, ami már a második nap teljes mértében működött. Ez az új taktika segített hozzá több mint 18 kg halhoz, és egy szektor 5. helyhez, ami már sokkal jobban hangzott. A végső táblázatban a nevem a 7. helyen szerepelt, ami az U20 erős mezőnyéhez képest szerintem jónak számít. Ezzel az eredménnyel az egyéni országos bajnokság első és második helyezettjét is megelőztem Szegeden.

A nyár utolsó versenyét még sokáig fogom emlegetni. Itt térnék vissza az ifi viadalon elért eredményhez. Az országos döntőt Orfűn, a Pécsi-tavon rendezte a Magyar Országos Horgász Szövetség. Egy tábor keretében zajlott a megmérettetés, mely alatt nagyon jól éreztük magunkat. Büszkén jelenthetem ki, hogy az ország legjobbjai között szerelékkötésben a 4. helyet, az elméleti fordulóban az 5. helyet értem el. A horgászati megmérettetés első fordulója nem sikerült olyan fényesre, viszont a másodikban egy abszolút első helyet sikerült horgásznom, pályacsúccsal. Ezek, illetve egy viszonylag jól sikerült célba dobás segített hozzá a végső helyezésemhez. Bekerültem az első hat olyan ifi horgász közé, akik, a vírus enyhülése esetén, 2021-ben Belgiumba utazhatnak a nemzetközi döntőbe, ahol több ország legjobb 6 horgásza méri össze tudását a négy szakágban.

Az idei nyár nagyon eseménydús és tanulságos volt számomra, mivel igazán most előszőr léptem ki a megyei versenyekből az országos szintre. Ezeken a versenyeken tapasztaltam meg, hogy milyen jó érzés egy csapattá kovácsolódni azokkal a srácokkal, akikkel a megyei versenyeken egyébként egymás ellen küzdünk.

Nagyon sok támogatásban és segítségben részesültem, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Elsősorban nagyon hálás vagyok a szüleimnek, akik mindig mögöttem, illetve mellettem állnak, és mindenben segítenek. Másrészt köszönöm a Csali Horgászegyesület, néhány debreceni horgászbolt, és a Hajdú-Bihar Megyei Horgász Szövetség segítségét és támogatását, illetve a megyénk több sikeres és tapasztalt versenyhorgászának bölcs, bíztató és segítő szavait, önzetlen segítségüket.

        Sorosi Péter

a Debreceni Csali Horgász Egyesület                                                                                                            

     Ifjúsági versenyzője